“Amikor Besarion atya haldoklott, ezt mondta: ‘A szerzetesnek olyanná kell lennie, mint a keruboknak és szeráfoknak: teljesen szemmé.”
(AP 166)
Teljesen szemmé lenni…vagyis figyelmesen, bevonódás nélkül az emberek, dolgok és az zajló élet tanújává lenni. Látni is, nem csak nézni.
Teljesen szemmé lenni… megpróbálni naponta egy kis időre a figyelmedet teljesen Istenre irányítani. Úgy, ahogy a szolgák uruk kezére néznek… (Zsolt 123) Egészen addig gyakorolni ezt, míg nem megy mindig egy kicsit hosszabban.
Teljesen szemmé lenni… észrevenni embereken apró rezdüléseket, amiket mások nem vesznek észre. Meglátni a kicsinek, jelentéktelennek tűnő apróságokat – és gyönyörködni bennük.
Teljesen szemmé lenni… nem meghallani a rosszat, a bántást, a negatívumot.
Teljesen szemmé lenni… nem megszólalni, nem vádaskodni. Hanem csendben lenni. És többet hallgatni, mint beszélni.
Akár a kerubok és szeráfok, akik Istent szemlélik mindenkor és Istent látják mindenben.